Használóink oldala
Ezen az oldalon a szolgáltatásaink használóinak írásait közöljük mindenféle változtatás nélkül, még akkor is, ha a szöveggel nem feltétlenül azonosulunk. A versek, gondolatok, üzenetek kéthavonta frissülnek, köszönhetően az írások nagy számának.
A Kilátó klubház költészet-napja rendezvényének kapcsán született vers-válogatást szeretnénk itt megosztani veletek.
Bíró Tünde 2007
Klubházlátogatónk, Bíró Tünde összefoglalta, hogy mit tapasztaltak meg ő és társai, mint pszichés problémával küzdő emberek, a magyar ellátórendszerben és mindennapjaikban a társadalomban. A személyes beszámolót elolvashatod a Letöltések menüpontban.
Ulrich János: Találkozás Gödöllőn
Álom,
Szellem,
Ámor,
Nyíl,
Szerelem,
Mámor.
Test gyönyörétől tudat hasad,
s összeér a hasad.
Élvezetet halmozva természet ölel,
s kezem ölel.
július húsz . . .
Gödöllő . . .
Cserje . . .
Pázsit . . .
Álom,
Ámor,
Mámor.
Szerelemtől részeg korhely,
Gyönyörű veled kor, hely.
u.i.:
Szerelemtől megy el az ember esze,
Szeretni Téged, csak ész nélkül lehet.
Érzelem kell ide, nem pediglen ész,
Mert különben a temetőbe mész.
Mód Gábor: Kesergő
Kesergő kesergő, keserű ez nekem
Szerettem, szerettem is vón szép szelíden
Minek a házam is, ha nem a gyerekem
Tegnap is, este is szép lassúdan velem:
Tudom is, minek is én ha kiabálnék
Inkább csendes esők bánatain állnék
Árva lett, vágy alatt, keserű a szívem
Nem leszek örökké, szomorú még hiszem
Kilátó Klubházunk egyik tagja aktívan részt vesz a következő honlap szerkesztésében: http://www.fadavion.com/
Lengyel Tibor: A fiú és a macskája
Az a fiú, nem is tudom hogyan jutott el a klinikámra!
Jogosítványa, láttam , nem lehet még, noha gyermeki teste már szélesedőben volt, s a fiatalemberek nehézkes bájával mozgott.
Arca tiszta volt, tekintete nyílt.
Mikor benyitottam a váróba, épp a macskáját dédelgette az ölében lévő hordketrec nyitott ajtaján át.
Kisiskolás bizalommal a mindenkori felsőbbség iránt, elhozta beteg macskáját, hogy gyógyítsam meg.
Pompás, kecses állat volt, koponyája finom vonalú, cirmos bundácskája csudás.
Nagyjából egyidős lehetett a gazdájával. Láttam, hogy pazar csíkozása és miniatűr vadállatpofája, csak a tigris képzetét keltheti a gyermeki lélekben, és mint kiderült, csakugyan Tigrisnek hívták.
Szikrázó szeme zöldjét már elfátyolozták az évek, de mozdulatainak eleganciája nem kopott még.
Bemutatkozásul barátságosan hozzádörgölődzött a kezemhez.
Miközben Tigrist cirógattam és szépségét dicsértem, megnéztem a szemét, a száját, a fülét, meghallgattam a szívét, a tüdejét és kitapogattam a gyomrát.
A hasa közepe táján, ujjaim rátaláltak egy kemény csomóra.
Tigris ki akart siklani a kezeim közül, látszott, hogy nem tetszik neki a csomó érintése.
Ránéztem a tiszta tekintetű gyerekre, majd vissza a macskára, melyet bizonyára világrajötte óta ismer és szeret.
Tudtam, hogy meg kell mondanom, hogy kedves játszópajtásának daganata van!
Még ha megoperálják is, jó ha egy évet élhet még, és akkor is csak úgy, ha hetente egyszer kemoterápiás kezelést kap.
A műtét nagyon nehéz és drága!
Inkább azt kell közölnöm a fiúval, hogy a macskája meg fog halni.
Könnyű kibújni a felelősség alól, s behivatni az egyik szülőt!
De ahogy néztem a fiú arcát, erre nem vitt rá a lélek.
Látszott rajta, hogy tudja, baj van!
Nem vehettem semmibe!
Tehát úgy szólítottam meg, mint Tigris jogos tulajdonosát, s a lehető legkíméletesebben elmondtam, hogy mit észleltem, és az mit jelent.
A gyerek figyelmesen meghallgatott és komoly képpel bólintott.
Látja, milyen rosszul van Tigris és nem akarja, hogy tovább szenvedjen, mondta.
Majd megszakadt a szívem kettejük láttán!
Fölajánlottam, hogy mondjuk el a szüleinek is.
Megadta az apja számát. Míg az apával mindent végigbeszéltem, a fiú hallgatott és a macskát simogatta.
Akkor hagytam, hogy az apa beszéljen a fiával.
A fiú föl-alá járkált, kecsesen gesztikulált és el-el csuklott a hangja is, de mikor letettem
végre a kagylót száraz szemmel nézett rám és közölte, úgy döntöttek, altassam el Tigrist
Magukra hagytam őket és kiválasztottam egy olyan szert, amivel fájdalom nélkül átsegíthetem a majd az állatot.
Csak álltam tehetetlenül, könnyeim végigcsorogtak az arcomon.
Szántam és sajnáltam a gyereket, akinek ilyen hirtelen és ennyire magányosan kellett férfivá érnie.
Leültem a váróban.
Percek múlva rámnyitott és közölte, készen van.
Megkérdeztem nem akar-e vele maradni. Erre Ő meglepetten nézett, mire elmagyaráztam, hogy általában könnyebb, ha látják, milyen békés az egész és nem kell örökké azon töprengeni, hogy milyen is lehetett.
Megértette és igazat adott
Tigris fejét fogta és nyugtató szavakat súgott a fülébe, miközben beadtam az injekciót.
Az állat elszunnyadt, feje a gazdája tenyerén. Az állat nyugodt volt és mozdulatlan.
Most már a gazdájáé volt a fájdalom és a gyötrelem.
Azt mondtam, hogy ennél szebb ajándékot nem adhattál volna neki, átvállaltad a fájdalmát, hogy békében nyugodhasson. Ő bólintott és megértette. Kitártam a karom és megkérdeztem, jólesne-e, ha megölelném!
Jólesett neki, és nekem is!
2004. szeptember 29-30. és október 5-6.
Ulrich János: Szeretetről a véleményem!
A szeretet az, ami nem kerül pénzbe; és amit ingyen adhatunk egymásnak, ez olyan olyan mint a falusi közmondás: "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten". Én sokszor járok úgy, hogy az egyik embernek adok szeretetet és a másik embertől kapom vissza. Az úgy nem működik, hogy engem szeressenek és én meg nem szeretek senkit. Nem kötelező szeretni mindenkit. De gyűlölni senkit se gyűlöljek! Akit nem szeretek, menjek el mellette és kész.
A szeretetet ne keverjük össze a szerelemmel !
Szeretni mindenkit lehet kisebb-nagyobb hibájával, én sem vagyok tökéletes, mert elvileg csak Isten tökéletes. A szerelem az egy isteni ajándék, amit becsüljünk meg. Jó, ha szeretetbe megy át, ha elmúlik; gyűlöletbe semmi esetre se!
A gyűlölettel ne foglalkozzunk, mert elvonja a figyelmünket a hasznos és szép dolgoktól!
Gajda Mariann: Angyalok szállnak
Angyalok szállnak,
Csak szárnyalunk,
szárnyalunk
Végtelen tereken át.
Csillagos egeken
Rózsaszín felhőkön át.
Egyszer lent,
Majd újra fent.
Miért kell mindig
Néha lent?
El kell-e szakítsam
Azt, ami kötél,
Hogy így szabaduljak
Attól, mi oly nehéz?
Nehéz azért,
Mert visszahúz!
Úgy visszahúz, lefelé,
Lefelé: a föld felé!
Vagy kell még várnom,
Tűrnöm s várnom,
Mert kötöttség kell,
Muszáj és kell, s mert sorsom ez?
Vagy mégiscsak?
Sorsom nem más,
Mint szabadság
És végtelen száguldás?
Mert a kötöttség néha jó.
De csak az,
Melyben +találod önmagad
S benne szabadon szárnyalhatsz.
Mert a kötöttség csak akkor jó,
Ha benne végtelenség látható.
S ezzel nem is kötöttség,
Hanem maga a végtelenség.
Körülöttem szállnak,
Néznek és Mindenkitől függök?
Senkitől se függök.
Nem tudok egyedül létezni,
S mégis: csak egymagamban létezem!
Kis célok, melyek utat építenek,
Előre visznek.
Az úton járva pedig
Megtalálom igazi nagy céljaimat.
Apró emberek, jelentéktelenek,
Kik között jelentős lehetek,
S ettől nagyon is jelentősek.
Jelentős emberek, kik között
Én vagyok jelentéktelen,
Rámutatnak: mily fontosak
A jelentéktelen emberek.
A jelentéktelen értékessé teszi a jelentőset
S a jelentős teszi fontossá a jelentéktelent!
Jó együtt jár a rosszal,
Rossz pedig a jóval.
Jó attól jó, hogy nem rossz,
S a rossz múlandó, akárcsak a jó.
De mégis bízom:
Ha a rosszat jól viselem,
Végül győz a jó!
közben lebegnek,
Én is látom őket.
Az egyik így szól:
Kérlek, hogy ne aggódj,
Leszel te még majd olyan,
Amilyennek szánlak.
Angyalok szállnak,
Körülöttem szállnak,
Néznek és közben szeretnek,
Én is látom őket.
Angyali áldás,
Kincseidet szórd rám,
Hadd legyek én is olyan,
Amilyen az én utam.
Angyalok szállnak,
Körülöttem szállnak,
Néznek és közben nevetnek,
Én is látom őket.
Szállnak, szállnak,
Jó messzire szállnak.
Merre menjek, mit csináljak,
Hogy én is szállni tudjak?
Angyali ének,
Lelkemet érintsd meg,
Mutasd meg az én utamat,
Melyen kell, hogy járjak!
Szállnak, szállnak,
Fellegekben járnak.
Néznek minket, ránk nevetnek,
Mi is látjuk őket!
Angyalok szállnak,
Körülötted szállnak,
Téged néznek, Rád nevetnek,
TE IS LÁTOD ŐKET!
| Te vagy a(z) 152266. látogató |  |